Sokféle lehet: az arc cirógatástól, a baráti váll-átfogáson keresztül az ölelésig. Jancsó filmjeiben az ölelés - rövid jelzésként - olykor a szeretkezésnek is megfelel. A mester életművében - a Magánbűnök, közerkölcsök c. filmet leszámítva - hiányzik a valóságos szex-jelenet. A testi szerelem egyetlen gyors összeborulással, cirógatással kapja meg a szükséges minimális jelzést, és teljességgel félreérthetetlen, ha a női szereplő vetkőzése vezeti be. Ilyen szeretkezés-ikonokat Jancsó két filmje végére is tartogat: az Égi bárány befejező snittjének, és a Szörnyek évadja kódájának bevezetéseként. A testi érintésnek ennél alacsonyabb fokozatai is gyöngédséget sugároznak, noha ennek filmenként nagyon különböző lehet az értelme. Barátságot jelent az Így jöttemben, az összetartozás kötelező jelzését a Fényes szelekben. A Szerelmem, Elektrában a puha és tisztátalan zsarnokságot - az Elektrát korlátozó eszközök változatos sokféleségét - jelzi, míg a film végén “szabadság, szerelem” természetes összekapcsolódását. Hasonló a jelentéstartománya a legtöbb érintés-simogatás motívumnak a Még kér a népben, és az Allegro barbaro bizonyos jeleneteiben.
Kitüntetett az a dramturgiai helyzet Jancsónál, amely - némi leegyszerűsítéssel - az “orgyilkos simogatásának” nevezhető. Arról a simogatásról, férfias ölelésről van szó, amely elaltatja az éberséget. Olykor mintha a test érintése arra szolgálna, hogy valaki kitapogassa, van-e a másiknál fegyver. Akad ilyen pillanat a Sirokkóban, és gyakran használja a mester a Zsarnok sziveben és a Szörnyek évadjában.