Jancsó két filmjének címét kölcsönözte Bartóktól, az egyik az Allegro barbaro. Magát a darabot - zenei betétként - több filmjében is felhasználja. Néhány kivételtől eltekintve, ez az egyetlen hagyományos filmi kísérőzene Jancsónál, ahol a zenekar, a zene-forrása nem látszik. Az Allegro barbaro-t Jancsó a nagy, a hangsúlyos pillantokra tartogatja: először amikor Kozák András visszatekint az Így jöttem végén, aztán megszólal a bartóki gondolat a Szerelem, Elektrában, rögtön a zsarnok pusztulása után, és nyitányként is hallható az Allegro barbaroban. A “barbár”-jelző talán kifejezi a zsarnok-gyilkos, de örök vándorlásra, örökös kivülállásra kárhoztatottt Oresztész, az osztályával életre-halálra szakitó Zsadányi vagy a nemzete által kiközösitett ifjú Jancsó-alterego lelkiállapotát, karakterét. A tágan értelmezett barbárságban benne van a fájdalom, a lázadás, a dac, a visszavágyódás a közösségbe, ahogy benne van a választott külön-út vállalása, csak azért is, mindhalálig.