Miért néz vissza ránk a történet végén a hős, elsősorban a mindenkori Jancsó-alteregó? Talán, arra kiváncsi, hogy követjük-e abban az irányban, amit a befejezéssel éppen most jelölt ki? Vagy arra kiváncsi, hogy ott vagyunk-e még a moziban? Talán bocsánatkérő ez a nézés, bocsánatkérés a provokációért, de azért mindig dühös, kissé dacos. Mint legelőször, az Igy jőttem kimerevedő záróképén. Mert vagy mi magunk vertük őt, rángattuk le a vonatról, vagy hagytuk, hogy mások verjék. A visszanézésben ott a kérdés: értjük-e most már, mit tettünk, mit nem tettünk, mi is történik körülöttünk? Mint az Égi bárány vagy az Allegro barbaro végén.