Az igric - a kommentátor, rezonőr, mesélő - gitárral kísérve magát, dalol. Ami nem jelenti azt, hogy a cselekvő szereplőktől elkülönülne, noha csak egészen kivételesen keveredik a történetbe, mint a Még kér a népben. Amiről éppen énekel, annak köze van a történethez, de többszörös áttétellel, finom utalásokkal. Az igric dalai önmagukban is megállnak. Ha netán a néző nem érzékeli az utalásokat, könnyen félreérti a filmet. A dalok hatása, jelentése - Bereményi Géza szép, olykor versértékű szövegeivel - a képek nélkül is megmarad. Az igricet kézfogással, meleg öleléssel üdvözlik, el- és befogadják, mulatnak vele, hívják vagy elküldik mint a Zsarnok szivében, olykor észre sem veszik -, példa rá a Szerelmem, Elektra. A Jancsó-filmek “igrice” a hetvenes évek elejétől, a Még kér a néptől kezdve Cseh Tamás, noha hasonló funkcióval lépnek elő egy évtizeddel korábban az Így jöttem végén a gitárosok is.