Egyike azoknak a stílus-jegyeknek, amelyeket nagyon hamar, mint összetévesztehetetlen Jancsó-jellegzetességet ismert fel a kritika és a közönség. A hatalom és a manipuláció történeteiben különös jelentőséget kap a kiszolgáltatottság, az alá és fölérendeltség olyan látható-fényképezhető motívuma, mint a megkerülés-bekerítés. Akinél a hatalom, vagy aki hatalmat próbál nyerni, az mozog, a másik áll. Egy ember is kerülgethet így valakit, mint a Szegénylegényekben, de egész csoportot is bekeríthet egy másik csoport, ahogyan a Még kér a népben. A másikról való tudás, a másik szemmel tartása - az „átlátás” -, maga is hatalom. Ezért fontos, hogy az ilyen kerülgetős koreográfiába a nézőt miképpen avatja be a kamera. Mozog-e, kőröz-e a felvevőgép, hogy általa a néző is “látó” fölénybe kerülhessen, vagy sem? A legtöbb Jancsó-filmben az állandó mozgás-kóválygás egyenesen a túlélés záloga. A szereplő addig él, amíg kőrőz. Ha megállt, vagy megállni kényszerült és körülötte kőröznek – ez kivégzésének prelúdiuma.