| 2003, színes
Rendező: Jancsó Miklós
Forgatókönyv: Jancsó Miklós, Grunwalsky Ferenc, Hernádi Gyula
Operatőr: Grunwalsky Ferenc
Vágó: Csákány Zsuzsa
Asszisztens: Tóth Judit
Díszlet: Banovich Tamás
Jelmez: Stenger Zsuzsa
Hang: Oláh Ottó
Zene: Bujtor Balázs zenekara, Honvéd Együttes, Lovasi András , Lyuhász Lyácint Bt.
Gyártó: Hungária Média és Sportmenedzsment Kft.
Gyártásvezető: Sarudi Gábor
Producer: Losonczi Gábor, Regina Kupi, Balogh Gabriella Szereplők: Bodrogi Gyula, Galkó Balázs, Halász Péter, Mucsi Zoltán, Rácz Attila, Schell Judit, Scherer Péter, Szirtes András, Vasvári Emese
2003, játékfilm, 35mm, színes, 85 perc
Ironikus magyar film. Sok zenével. Sok bon-mot-val. Napjainkban játszódik, meg 1526-ban. Váltakozva. A magyarok 1526-ban vesztették el nagyhatalmi ábrándjaikat, lehetőségeiket. Ebben az évben verte szét Szulejmán török szultán Európa egyik legerősebb hadseregét, a magyarokat és a hozzájuk csatlakozott német, lengyel, délszláv seregeket. Mohácsnál.
A magyarok azóta is nosztalgiával gondolnak a Mohács előtti „aranykorra”.
Kapa és Pepe, filmünk két hőse, furcsa, gyerekesen primitív időgép segítségével visszamegy az időben, visszamegy a XVI. századba. Találkoznak Szulejmán szultánnal. Varázslatos trükkökkel halálosan megijesztik. Ráveszik, írjon alá egy nyilatkozatot: sosem járt Mohácson, sosem harcolt a magyarok ellen. Szulejmán aláírását adja.
A magyar nagyhatalom tovább él. Mindenki magyarul tanul. Még a szultán is, meg a kísérete. És minden török, tatár, orosz, német, angol, stb. Az egész világ. A lingua franca, az univerzális közvetítő nyelv azóta is a magyar. Fekete Afrikában is. Az álmot, a nevetséges illúziót fiatal énekes-költő rángatja szét. Visszatérít a realitásba. A film végén. | |
