Akit Jancsónál valamire utasitanak, az engedelmeskedik. A viszonyok mindig tiszták és végletesek. Tudni lehet, kinél a hatalom, ki a kiszolgáltatott. Nincs aki a parancsot alkudozva teljesitené, nincs “részben kiszolgáltatott”. Ezért az utasitások szinte mindig halk és udvarias felszólitások. A harsány szigorra nincs szükség, a pszichológia trükkjeit éppen a “részben kiszolgáltatokkal” szemben kellene bevetni, akik azonban nincsenek. Ami az utasitás tartalmát illeti, az önmagában többnyire nem megalázó. A megaláztatás élményét a viszony idézi fel a nézőben. Valaki utasit, esetleg csak hiv, küld, kiállit, sorakoztat - és valaki más engedelmeskedik. Egyiknek sincs olyan gesztusa, amely azt sugallná, hogy mindez másképpen is lehetne.