| 1968, fekete-fehér, szélesvásznú
8 tekercs
2185 méter
ff
szélesvásznú
magyar hang
Gyártó ország: Magyarország
Gyártási év: 1968
Gyártó cég: MAFILM 4. Stúdió M 923/68 f. író: Hernádi Gyula
dramaturg: Karall Luca
rendező: Jancsó Miklós
r. assz.: Kézdi Kovács Zsolt, Grunwalsky Ferenc
operatőr: Kende János
o.assz: Ragályi Elemér, Nemescsói Tamás
hang: Toldy Zoltán
fővilágosító: Widuhowsky Márton
vágó: Farkas Zoltán
v. assz: Sinkovits Károlyné
díszlet: Banovich Tamás
építész: Nell Tibor
berendező: Sáritz József
ruha: Vincze Zsuzsa
maszk: Pásztory Anni
labormunkák: Tornyai Ferenc
felv. vez: Szép Gyuláné
gyárt.vez: Kiss Lajos
főgyárt.vez: Németh András szereplők:
Teréz - Törőcsik Mari
Károly - Madaras József
csendőrparancsnok - Latinovits Zoltán
Anna - Drahota Andrea
István - Kozák András
Kovács II. - Bujtor István
Teréz anyja - Siménfalvy Ida
paraszt kocsival - Koltai János
öreg paraszt - Siménfalvy Sándor
Veronika néni - Sallay Kornélia
juhász - Görbe János
detektív - Szabó László
fényképész - Philippe Haudiquet
Gór Nagy Mária, Schütz Ilona, Boga Mari, Eiszler Károly, Kamarás Ferenc, Konrád József, Köllő Miklós, Körtvélyessy Zsolt, Szili Sándor, Talán Tibor, Vajó Sándor
Fotómontázs Horthy bevonulásáról, menetelő csendőrökről, darutollasokról. Késő őszi táj. Kovács II. csendőr szakaszvezető (Bujtor) közeledik, civil férfit kísér. Kérdéseire a férfi válaszol: a III. munkásezredben őrmesterként szolgált. Kovács II. udvariasan megkéri, szaladjon fel a dombon álló bokorhoz és hozzon el neki egy ágat. Lövés dördül, a férfi a bokornál megtántorodik, majd legurul a homokdombon. Kisvártatva két falusi rohan elő ásóval-lapáttal, eltemetik a holtat. A dűlőúton szekér halad, szikár paraszt hajtja, mellette ül Károly (Madaras), akit korábban láttunk a homokdűlőn. Ő volt az egyik, aki eltemette a meggyilkolt vöröskatonát. A szekérrel egyvonalban, az erdőben kendőbe burkolt lány rohan, menekülve a kocsi elől. Az erdő szélén a szekér megáll, a két férfi leugrik, a lány felé tart, aki megáll, bevárja őket. Miközben a lány felé mennek, a szikár paraszt elmondja, hogy a lány rokonai vele üzenték Károlynak, hogy keresse fel őket. Károly hevesen tiltakozik. Katona korában ölt is, de az egészen más helyzet volt, ő nem emeli a kezét senkire. Közben odaérnek a lányhoz. A paraszt kikérdezi a hatóság elől bújtatott rokonról. A lány mindenre felel, kiadja a bujdosót és a szüleit. A csendőrök elfogják a bujdosót. Kovács II. a fogoly apját, az öreg parasztot felszólítja, búcsúzzék el fiától, mielőtt a városba viszik a homokdűlőn át. Azt tanácsolja az öregnek, hogy pofozza meg a bolond lányt, és amikor az öreg vonakodik, ő maga vágja pofon. Lovaskocsi halad a dűlőúton. Két csendőr megállítja, átvizsgálja a kocsit. A két nőt, Terézt (Törőcsik), Károly feleségét és annak húgát, Annát (Drahota), a csendőrök megmotozzák. Teréz közli, hogy a parancsnokhoz tartanak. A parancsnokkal (Latinovits) az udvaron találkoznak. Anna kijelenti, hogy az egyik csendőr a motozás ürügyén megfogdosta. A parancsnok büntetésül békaügetést ír elő a csendőrnek az udvaron. Károlyék tanyáját látjuk. A parancsnok jön, bort kér. Koccintani akar Istvánnal (Kozák), de az visszautasítja. Kiderül, hogy István is vöröskatona volt, Terézék bújtatták. A parancsnoknak erről tudomása van, de valamilyen oknál fogva cinkosságot vállal velük. Este, vacsora. Teréz egy korsóba vizet tölt az anyjának, abba néhány cseppet tesz valamilyen folyadékból, alkalmasint arzént. Az öregasszony iszik néhány kortyot, majd ájultan végigesik a küszöbön. Teréz és Károly fölemelik, kétoldalról karonfogva körülvezetik az udvaron, amíg magához tér. Utána Teréz újra odanyújtja a poharat, anyja megissza a maradékot. Kutyaugatásra lesznek figyelmesek. Teréz intézkedik. Anna vetkőzzék le, feküdjön ágyba Istvánnal, ha kérdik, azt fogják mondani, a szeretője van nála. A csendőrökkel nemzeti karszalagos civil is jött, ennek elmondják a megbeszélt szöveget. Később Kovács II. visszatér a tanyához. Egy falusi öregasszony leányát hozza el hozzájuk, aki Teréznek könyörög, vigye magával a lányt, ezzel segíthetne rajtuk, hiszen tudja, hogy milyen nagy bajban vannak. Teréz ridegen kijelenti, hogy az nem tőle függ, de hívja, jöjjön a lány velük fürdeni. Terézt és Annát időnként behívják az urakhoz szórakozni, ez nem titok a faluban. A nemzeti karszalagos elvezeti a nőket, a felkínált lány nem kell. Az öregasszony a szakaszvezetőnek könyörög, aki "saját felelősségére" elviszi a lányt. Ezalatt ünneplőbe öltözve végig a tanya udvarán, mozdulatlanul áll Károly, mintha észre sem venné, ami körülötte történik. Ez része a büntetésének. A nap meghatározott szakában bizonyos ideig ünneplőben, feszesen kell állnia az udvaron. A csoport távozása után előkerül István. Indulatosan kéri számon Károlytól, hogyan engedheti, hogy feleségét és sógornőjét így meggyalázzák, miért nem lépett közbe. Károly erre azt feleli, hogy „Nem láttál te még itt semmit”. A hangos szóváltásra a csendőr-szakaszvezető visszafordul, de csak Károlyt találja az udvaron. Egy farönköt emeltet fel Károllyal, azt parancsolja, hogy Károly békaügetésben ugráljon azzal az udvarban, de azután megelégszik azzal, hogy Károly énekel valamit. Amíg belefog a "Gyönge violának…" kezdetű dalba, mellette áll, majd távozik a tanyáról. István előkerül megint, kijelenti, hogy elhagyja a házat. A határban, szénaboglyák tövében a juhász meg egy asszony a juhokat legeltetik. Itt van István. Károly érkezik lovaskocsival a juhász hívására. Vigye el innen Istvánt, ő nem akar bajba keveredni miatta. István tehetetlen indulatában mindkettőjüket leköpi. Károly a saroglyában a széna alá rejti Istvánt, aztán elindul a kocsival hazafelé. A dűlőúton a csendőrség átkutatja a parasztok szekereit. A rendőri felügyelet alatt állókat különállítják. Károly is közéjük tartozik. Megjelenik a parancsnok. Amikor rájön, hogy István a széna alatt rejtőzködik, megmenti Károly szekerét a motozástól. István visszakerül a tanyára. Kisvártatva ide érkezik meg a parancsnok. Utasítja Terézt, hívja ki Istvánt, de előtte csókolja meg őt. Utasítást ad, hogy terítsenek, mert itt akar ebédelni. A nők asztalt terítenek az udvaron, a parancsnok letelepszik. Istvánt az asztalhoz akarja ültetni, de a férfi megtagadja. A parancsnok indulatosan felpattan. Károly apatikusan megjelenik ünneplőjében és kiáll az udvarra, a szokásos kijelölt helyére. A tanya udvarán a két nő és István összeölelkeznek.
A parancsnok korholja Istvánt, hogy miért nem marad a házban, nem lesz ennek jó vége. Azt mondja, hogy ő mégis tartozik valahová, István meg sehová. Az lesz a legjobb, ha megöli. A szakaszvezető a határban levő jeges patakhoz kíséri Károlyt. Két civil dolgozik ott, detektívfélék. Egyiküknél fényképezőgép van. A patak partján két hulla fekszik. Lelőtték őket. A civil ennek ellenére jegyzőkönyvbe diktálja, hogy a két halotton külsérelmi jegyként kézzel való fojtogatás jelei látszanak. Károlyt és társát felszólítják, tapogassák meg a hullák arcát, és használati tárgyaikat: noteszt, órát. Utána a fényképész szemből és profilból lefényképezi Károlyt a bűnügyi nyilvántartó részére. Egy házat bontanak. A falu lakosságát összeterelik, a civil kihirdeti, hogy ezt a házat büntetésből rombolják le. A bontásnál Károly is dolgozik, kimerülten, csapzottan tér haza a munkából. A szakaszvezető kioktatja, hogy neki most ünneplőben, kimosakodva kell az udvaron állnia. Károly váratlanul kijelenti, hogy ő nem áll ki sehová, nagyon fáradt. A nők tudják mivel jár ez, azonnal vetkőztetni, mosdatni, öltöztetni kezdik a teljes apátiába süllyedt Károlyt. Teréz a konyhában Károly poharába is csepegtet az arzénból. A férfi iszik belőle, megroggyan, mire Teréz és Anna - úgy mint korábban a mamát -, karon ragadják és körülvezetik az udvaron. Amikor Károly már ismét a saját lábán áll, Teréz lehívja a padlásról Istvánt és utasítja, jelentkezzék az őrsön. Vele se fog más történni, mint Károllyal: állni fog az udvaron, ezt ő is ki fogja bírni. István csak most tudja meg, hogy rendszeresen mérget itatnak a mamával, és most már Károllyal is. Elmegy a parancsnokságra, bejelenteni valója van. Elmondja, hogy a tanyán két személyt mérgeznek. A parancsnok figyelmezteti, hogy ha bejelentést tesz, akkor az adatait is be kell diktálnia. Eddig István neve az eltűntek listáján volt, most azonban már a parancsnok sem tehet érte semmit, be kell, hogy küldje a városba. Felszólítja, hogy búcsúzóul ölelje meg. István konokul áll. A parancsnok megszorítja a két vállát, aztán besiet a házba. Istvánt Kovács II. kíséri a homokdűlőn át. A csendőr ismét ott áll puskájával. Futva érkezik a parancsnok. Gondolkodott a dolgon, jobb, ha István maga végez magával. Átadja neki a revolverét, amelyben csak egy golyó van. István habozik, majd hirtelen a parancsnokra céloz és lő. | |
