|  |  | |
1978, színes
gyártó ország: Magyarország
gyártó cég: Dialóg Filmstúdió, Objektív Filmstúdió
gyártási év: 1978.
gyártásvezető: Bajusz József
rendező: Jancsó Miklós
r. munkatárs: Sipos András
forgatókönyv: Hernádi Gyula, Jancsó Miklós
operatőr: Kende János
zenei öá.: Rossa László
dramaturg: Vásárhelyi Miklós
hang: Pintér György
vágó: Csákány Zsuzsa
díszlet: Banovich Tamás
kosztüm: Vincze Zsuzsa
építész: Martin Éva
berendezők: Kiss Andrásné, Makai László
fővilágosító: Ledniczky Károly
technikus: Ormos Ferenc
masz: Király Adrienne
szaktanács: Szabó László (ezredes)
tánc: Györgyfalvay Katalin
munkatársak: Szóváry Gyula, Győrffy László, Varsányi Attila, Áldor Györgyné, Varga Imre, Petrovics Ágnes, Gergely János, Vincze Mihály, Bábosik Tibor, Birkás Ernő, Beck Bertalan, Brauner Edit, Brill Péter, Czaga Károly Érckövi Béla, Farkas Gábor, Ferenczi Zsuzsa, Sivó Júlia, Szollár Tibor, Gajdos Béla, Hidas Gyula, Iványi Klára, Jánossi Attila, Kerényi Zoltánné, Kernyánszky Gábor, Kocsonyai Géza, Kozma Éva, Losonczi Gábor, Lovas Pál, Lukács Éva, Miskolczi Gábor, Lovas Pál, Lukács Éva, Miskolczi Jenő, Papp Mária, Pataki László, Rajczi Péter, Rápolti Miklós, Riesz Klára, Szekeres Dénes, Tóth Ildikó asszisztensek: Simon László, Miskolczi Péter, Káldor Elemér, Kálmán Éva
felvételvezetők: Pataki László, Szohár Ferenc, Ducsay Sándor, Sarudi Gábor szereplők:
Zsadányi István - Cserhalmi György
Zsadányi Gábor - Balázsovits Lajos
Bankós Mari - Tarján Györgyi
Héderváry - Bujtor István
Komáry gróf - Kovács István
öreg Bankós - Solti Bertalan
Szeles-Tóth - Koncz Gábor
Baksa András - Madaras József
Kovács II - Horváth László
Hanna - Sáfár Anikó Káltó Sándor, Blaskó Balázs, Galkó Balázs, Galkó Bence, Bökönyi Laura, Halmágyi Sándor, Kamondy Ágnes, Lipták Péter, Németh László, Cserhalmi Erzsi, Dóczi János, Nagy Zoltán, Deák Éva, Forró István, Kóti Árpád, Hegedűs Erzsi, Usztics Mátyás közreműködők: Pintér Tamás és kaszkadőr-csoportja
a Badacsony Táncegyüttes, Németh László vezetésével. A film készült a MAFILM-nél és a Magyar Filmlaboratóriumban,
színes technika: Kun Irén
eng. szám: m/007134/78
forgalmazó: a Mokép
Fákkal szegélyezett út, kastélybejáró. Piros sportkocsi érkezik a feljáróhoz. A fiatal arisztokrata aki kiugrik a kocsiból (Cserhalmi) Zsadányi képviselő. Félrelöki az őt megállítani akaró katonát -ne pofázz! -, majd az inas után ordít: „igaz-e, hogy nincs itthon a gazdád?” „Igaz - mondja az inas - németbe ment, Hitlerhez”. Napfénnyel pöttyözött, fákkal szegett kanyargós úton halad a sportkocsi, a bekötő utakon párban járó lovas csendőrök cirkálnak. A képviselő meglát két csendőrt, akik elfogtak egy szőke lányt (Tarján). A képviselő megáll. A csendőrök közlik, hogy a lány veszélyes kommunista. A képviselő nekik támad, a lány az ő keresztlánya, kérjenek a csendőrök bocsánatot tőle. Mielőtt távozik, legorombítja a csendőröket: az ilyen Héderváry-féle szarok ezért grasszálhatnak ebben az országban… Iszonyú füst. Tópart, táncolók. Motorosok haladnak el mellettük, lövések zaja. A távoli birkanyáj előtt az úton a piros sportkocsi áll. Zsadányi beszáll, hátul a keresztlánya, Mari ül. Indulózene, Zsadányi egy lugasban, terített asztal, pezsgő. Mari is ott van. Park, zenekar játszik, ketten bekötött szemmel vívnak. Szökőkút mellett asztal, táncosok, az asztalnál Zsadányi öccse (Balázsovits) és Héderváry (Bujtor). Hellyel kínálják a képviselőt. Zsadányi közli, hogy elvették a pisztolyát, de azért elmondja, amiért jött: Héderváryt nemzetvesztőnek tartja. Az öccse rászól, ne játssza meg a parasztot. Zsadányi válasza: „nem olvastátok a falon az írást, megmérettetetek és könnyűnek találtattatok”. Alkonyatkor sárkányrepülők köröznek a Zsadányi-kúria felett. A képviselő átöleli a keresztlányát. . „Kiket az élet gondra felnevelt…” - énekelik a félmeztelen férfiak, zongora kíséri a dalt, a lányok fehér blúzban vannak. A kúria mellett ünnepség van a mezőn, labdákat dobálnak, nemzetiszínű szalaggal befont bicikliken karikáznak. Gúlák, sikongatás. Mari odafut az édesapjához, Bankóshoz (Solti). Az öreg morog, „mindig így kezded, ha akarsz valamit”… és már mondja a ki se mondott kérdésre a választ: „nem való hozzád, úr volt, úr is marad, parancsolni tud, de szenvedni, tűrni, azt nem.” Oktatná a lányát, de Mari azt mondja, hogy ő szarni fog az egészre. Nem akar szegénységben megdögleni. Az apja erre pofon csapja. Ugrálás gumiszőnyegről felfelé (lassítva, némán). A fiatalok úgy határoznak, hogy Bankós Mária az élettársa lehet az egykori úrnak és kizsákmányolónak, Zsadányi Istvánnak. Zsadányi és Mari összeölelkeznek. Jogot a népnek, munkát, kenyeret. „Szép gyermekem, jöjj ki a rétre… – éneklik a fiatalok. Meztelen lányok táncolnak összekapaszkodva, István és Mari elindulnak a zászlóval feldíszített üres szekerek felé. Egy piros zászlós szekér magától elindul a lejtőn lefelé. Az öreg Bankóst lefogják a csendőrök. Zsadányi mezítláb fogadja a csendőröket, akik két széket hoznak. Az öccse jött. Leülnek. István elkéri az öccse óráját, azt mondja, hogy öt percen belül tűnjön el. Ez az ő birtoka anyja jogán. Az egyik csendőrrel közli, hogy itt nincs szolgálatban, ez egy országos képviselő birtoka, akit véd a mentelmi jog. Majd mindezt ordítva megismételteti meg a csendőrrel. Ragaszkodik ahhoz, hogy az öreg Bankóst elengedjék, megleckézteti azt a csendőrt, aki az öreget megütötte. Ez hatóság elleni erőszak - mondja a csendőr -, fegyvert kell használnia. Használja, lőjön - üvölti Zsadányi! A csendőr nem lő, leteszi a fegyvert, ahogy az öccse is. Zsadányi és Baksa (Madaras) a lábuk mellé lövöldöz, ahogy a székekkel futva elvonultatják őket. „Éljen az ifjú pár! A házban gyerekjátékok, léggömbök, kiszebábu katonaruhában. „Adjon Isten lassú esőt, mossa össze mind a kettőt…” - énekelik az ünneplők. Meggyújtják a már ruhátlan bábut, gyertyákkal guggolnak a földön. Este van, gyertyák mindenütt. Kint összefogózva vonulnak az emberek a kiszével, már a tóban is kanyarog az emberlánc. Mari és István összeborult sziluettje. Az udvaron koccintanak Bankóssal, aki elmeséli, hogy a házasság hírére verték meg a csendőrőrsön, és most sok boldogságot kíván. Marit kifeszített lepedő alatt vezetik Istvánnal. Mari azt mondja, hogy mindig meztelen akart lenni. Vetkőztetik, majd a lepedővel körbefonják. Az udvaron régimódi parasztágyban, dunyhán ülnek. Az ő mozgalmuk más, mint amihez eddig szoktak az asszonyok - mondja Mari. A feketeruhás asszonyok énekelnek. „Kiket az élet gondra felnevelt”… Ló vágtat. Mutatványosok. A szerelmes pár az ágyon. Lovas katonák, Héderváry jön Zsadányi Gábor kíséretében. A tóparton zászlós fehéringesek tömege, velük szemben csendőrök sorfala. Az emberek körülveszik Héderváryt és Zsadányit. Per újrafelvételre van szükség a Baksa-ügyben - mondja Héderváry, addig István nem hagyhatja el a birtokot. Fut mellettük a ménes. Héderváry megszemléli az ágyon a meztelen Marit. „A kurválkodás még nem lenne baj” - mondja Istvánnak. A szénával borított kúria padlóján emberek heverne. Újabb csendőrök érkeznek. Vezetőjük Komáry gróf (Kovács) arról beszél, hogy az ország feszült helyzetben van, a kúria ezentúl katonai körzet lesz, a kúriát hagyják el. Az udvaron csoportok, félmeztelen parasztok, csendőrök állnak. Komáry kiszemeli parancsnoki szobáját. Közli Istvánnal, hogy csak azért hagyják hogy azt tegyen amit akar, mert az öccse miniszter. Szeles-Tóth (Koncz) lebeszéli Zsadányit az ellenállásról. István búcsúzik Maritól. A zsoltárt éneklik - „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” István meg akarja ölje Héderváryt. Mari elősorolja, ki lép majd a megöltek helyére. Azt mondja, hogy a forradalom egyetlen ítélet, annak meg kell érnie. Katonák fehér fakeresztekből sáncot építenek. Zenészek a Rákóczi- indulót játsszák, motorosok jönnek. Pezsgőzés. A fehéringesek a „munkásoknak hazát”- feliratú zászló körül lekuporodnak. Bankós beszél hozzájuk, füst takarja el a képet. Motorok zúgnak. Lövéseket hallani. Zsadányi Marit öleli, fent sárkányrepülők, lent lovasok vágtatnak, a kúria körül sánc. Ligetes táj. Zsadányi Héderváryhoz megy, aki terített asztalnál ül a barátaival. István beszélni akar vele. Ketten lődöznek a fákra, majd Zsadányi hirtelen lelövi Héderváryt. Visszamegy az asztalhoz, szól a csendőrnek, tartóztassa le. A csendőr jelenti: őnagyméltósága baleset áldozata lett, szíveskedjék hazafáradni. Zsadányi dühében tör-zúz. Komáry a hintón érkező Gábor elé megy, jelenti, hogy bátyja megölte Héderváryt, de azt is hozzáteszi, hogy mindenkit balesetről tájékoztatnak. Kéri Gábort, hívja fel a Kormányzó urat, őt akarja miniszterelnöknek jelölni. Komáry elviteti Marit, körhintán csendőrök repülnek, motorosok köröznek a sánc körül. Németek, egy sátorban hullát fényképeznek. Német motorosok, Zsadányi nemzetiszínű szalagos biciklin érkezik. A sánc mögött félmeztelen férfiakat tornáztatnak. Komáry ugyan itallal kínálja a képviselő urat, de nem engedheti be Istvánt a saját birtokára, az most katonai terület. Az asztal mellett tangóharmonikáznak. Füst, lakodalmi jelenet, meztelen lányok, középen István és Mari. Fent fehérszínű sárkányrepülők köröznek. Komáry megígéri, hogy Zsadányi kedvéért kihozatja Marit. Négy hullát találtak itt a helyszíni szemlén, nemzetközi horderejű az ügy - mondja. Katonai gyakorlat zajlik mellettük. Komáry Közli Istvánnal, hogy az öccse lett a miniszterelnök, csak ő segíthet. István elgurítja a biciklit, közben lövések. Komáry kihozatja Marit. Távirat jön, rajta a távollétükben halálraítéltek listája. Forog a körhinta, felsorakoznak a kivégzésre váró elítéltek. Hintó vágtat az úton, Gábor a bakon. István a kerék mögött ül. Vagy kegyelmét kap a kedvese, vagy ország-világ előtt elmondja, hogy megölte Héderváryt. „Nem hiszi el senki - feleli az öccse -, a lányon pedig nem segíthetek”. Az üres úton Zsadányi közeledik a nemzetiszínű zászlóval, közben furulyaszó. Körhinta, Marit vezetik be a kúriába, lövések, tánc sramlizenére. Istvánt és Marit lökdösik a kerítés felé, lelövik őket. Komáry eközben Marihoz beszél, magázza. A látvány csak képzelet volt. Mari utolsó kívánsága: szeretkezni akar valakivel. Erre engedélyt kap. A foglyok közül az első kettőt ki is választja. Az előcsarnokban a szalmán, Mari és a foglyok. A lány azt kéri tőlük, öljék meg. A csendőr jelenti, hogy még el sem kezdtek szeretkezni. Lövések hangja. A csendőr újra jelent: a foglyok megölték a lányt. Tópart. Sortűz. A foglyokat kivégzik, köztük a halott lányt is, mintha szöktek volna. A tóban robbanások. István lépked az égő gyertyákkal borított padlózatú házban, majd a tó felé, kezében nemzetiszínű zászló. Ejtőernyősök. „Ó én édes jó Istenem…” - énekli egy női hang a népdalt. Különös fények, az úton a piros sportkocsi, István a kormányra bukva. A hátsó ülésen Mari. Csend. A lány felül, egymásra néznek. A szél belekap Mari szőke hajába. megcsókolják egymást. A kép elsötétül, mintha kikapcsolták volna a reflektorokat. A háttér kimerevedik. Felhangzik az Allegro barbaro. Füst. Zsadányi öltönyben, nyakkendősen száll ki a piros kocsiból, néhány lépést tesz előre, majd megáll. Szól az Allegro barbaro. | |
