| 1974, színes
JF 3184
7 tekercs
2200 méter
B, színes
normál
főcím a film végén
Gyártó ország: Magyarország
gyártó cég: Hunnia Filmstúdió
gyártási év: 1974
rendező: Jancsó Miklós
r. assz.: Koza Dezső
író: Gyurkó László (dráma)
forgatókönyv: Gyurkó László, Hernádi Gyula
operatőr: Kende János
zene: Cseh Tamás
dramaturg: Vásárhelyi Miklós
díszlet: Banovich Tamás
vágó: Farkas Zoltán
hangmérnök: Pintér György
ruha: Vincze Zsuzsa
építész: Martin Éva
maszk: Király Adrienne
dalszöveg: Bereményi Géza, Hernádi Gyula
ének: Györgyfalvay Katalin
tánc: Szigety Károly
zenei össz.: Vavrinyecz Béla
berendező: Kiss Andrásné
fővilágosító: Ledniczky Károlyné
v. assz.: Sinkovits Károlyné
kameramann: Varga Imre
r. assz. II.: Ledniczky Márton
s. op.: Vincze Mihály
fotó: Szóvári Gyula
munkatársak: Horváth Ferenc, Jankovits Márta, Laczkovits Péter, Makai László, Ormos Ferenc, Nagy Attila, Őze Sándor, Szöllősy Krisztina, Uhrin Zsuzsa, Virág Árpád, Vitz Annamária
felvételvezető: Szohár Ferenc, Ozorai András
gyártásvezető: Bajusz József szereplők:
Elektra - Törőcsik Mari
Orestes - Cserhalmi György
Aegistos - Madaras József
Vezér - Balázsovits Lajos
Kikiáló - Bajcsay Mária
Krisotemis - Jobba Gabi
Cseh Tamás, Jordán Tamás, Pelsőczy László, Tardy Balázs, Bige József, Burulitisz Dimitrisz, Florisz Anasztaszisz, Lovas Sándor, Raimann János, Tomosz Takisz, Galkó Balázs, Körtvélyessy Zsolt, Szendrő Iván, Frantisek Velecky, Burulitisz Aposztolisz, Delianisz György, Lovas János, Oszkay Csaba, Víg Gyöngyi, Szentjóby Tamás Közreműködött: az Építők, Vadrózsák, Vasas, Görög, Bihari, Nemzetiségi, Törekvés, Csepel, ELTE, a Kalocsai Gyerekkórus - Pécsi Sándor ig. vezényletével Forgalmazó: Mokép
Eng. szám: H/006739/74
A főcím forrásai: 1. a film
2. Technikai forgatókönyv
3. Hungarofilm-ismertető Bemutató: 1974. XII. 12.-18. - TOLDI -
Hajnali, párás táj, nagy horizont, nyugalom. A lovasok cirkálnak ide-oda. Tilinkószó hallatszik. Elektra (Törőcsik) ezen a napon apját, az igazságtalanul megölt Agamemnon-t gyászolja minden évben. A zsarnok király, Aegistos (Madaras) udvarában páva-színekben nők. Elektra testvére Krisothemis (Jobba) Elektrát vigasztalja: felejtse el apjukat, hiszen már 15 éve halott. Fehéringes férfiak vesszőzik magukat. Elektra érkezik: Én tartom a napot az égen, én vigyázok az emberekre, hogy ne négykézláb járjanak…” Ütemes ostorcsattogás jelzi a zsarnok, Aegistos érkezését. A király szűkebb környezete. Vadászatra vonulnak sólymaikkal. Aegistos és tanácsadója, a Vezér (Balázsovits), Elektráról beszél. Ütemes hegedűszó, közben a Vezér jelképesen a szép hölgyeknek bókol. Férfiakat, lányokat simogat. Amikor meglátja Elektrát, befogja a fülét, hogy ne hallja beszédét. A dombon gyertyák égnek az ünnep jeléül, az emberek táncolnak. Elektra magányosan tépelődve jár és beszél. Ezen a napon mindig a zsarnok uralkodót ostorozza beszédével és kést vesz a kezébe. Aegistos és a Vezér oktatja Elektrát: „Aki uralkodó, pontosan tudja, ahhoz hogy rend legyen a birodalomban, koponyákkal kell kikövezni az utcát…” „ Mások vérével könnyű fizetni” – válaszol Elektra. „Mióta Aigistos ül a trónon, az emberek elégedettek” – mondja a Vezér. Egymás körül keringenek, a háttérben az emberek táncolnak. Elektra tudja, hogy nem ölheti meg a királyt, de az sem ölheti meg őt": a megkínzott Elektra is Elektra, a halott Elektra is Elektra". Elektra azonban azért van, hogy megzavarja az emberek nyugalmát. Testvérét Orestest várja, aki el fog jönni, hogy megbosszulja a bűnöket, a testvérgyilkosságot, a zsarnokot, sőt annak rendszerét is. Aegistos felvilágosítja Elektrát, Orestes nem fog eljönni, mert elégedett és boldog. A nők, a bor, a kocka és lovasjátékok tökéletesen kitöltik az életét. Aegistos csak Orestestől fél, tehát tudnia kell minden lépéséről. Elektra azonban eszelősen hisz abban, hogy Orestes el fog jönni, hisz Elektra Agamemnon lánya, Orestes Agamemnon fia, s egy célra nemzették őket. Orestes és Elektra egy. A Vezér és Aegistos célja, hogy elhitessék Orestes halálát, nehogy a népben Elektra szavai reményt és nyugtalanságot keltsenek. Orestes halott, kiált a tömeg felé a király lovascsapata. De a holttestben Elektra nem ismeri föl Orestest. Egy férfi táncol kint a pusztán egy karddal a kezében. Krisotemis vigasztalja a nyugtalan, az elkínzott Elektrát. A háttérben a gyerekek a „Lánc-lánc- eszterláncot” éneklik, van akinél kard van. Ké-sőbb békaügetésbe váltanak, Krisotémis magot szór közéjük. Krisotemis kiegyensúlyozottan, remények nélkül él normális családi életet a király udvarában. Férje és gyermekei vannak, s azt akarja megértetni Elektrával, hogy az embernek úgy kell élni, ahogy lehet, s nem ahogy akar. Neki is fáj, hogy meggyilkolt apjuk trónját a gyilkos Aegistos bitorolja, és mégis, a holtak nyugodjanak, a bűnt nem megbosszulni kell, hanem elfelejteni. Elektra azonban nem felejt… Agamemnon halálának s Aegistos trónra lépésének ünneplése. A nép felsorakozik a családi boldogság jelképeivel, csirkék, gyerekek. Kivont karddal futja körbe a hírnök a vérszínű tavat, amelyben mezítelen lányok állnak. A kikiáltó emlékezteti a népet: „Tizenöt évvel ezelőtt történt, ugyanezen a napon”…Agamemnon jelképes teste a tóban, korsókból vizet locsolnak rá a pávaszínezetű lányok. A nép azóta boldog… hogy Agamemnon, a rossz uralkodó halott… A Vezér és Aegistos Elektrát kérdezik, tizenöt éve ezen a napon miért, hogy sohasem boldog és nem ünnepel velük? A Vezér szólítja; ezen a napon Elektra is a király elé járulhat és elmondhatja az igazságot anélkül, hogy a haja szála is meggörbülne. De Elektra tudja, még egyetlen ember sem járult úgy a király elé, hogy meg merte volna mondani az igazságot. Átkot mond a királyra, aki tizenöt éve mindig, ezen a napon meggyalázza Agamemnon emlékét, akit pedig maga ölt meg. De jaj mindazoknak, akik ezen a napon a zsarnoknak áldoznak. Elektra fölött egy csoport fehér kendőt tart, de szürkeinges férfiak szorosan közrefogják őket, majd Aegistos szorosra fogja Elektra fején a fehér kendőt. A király testét frissítik, halántékát masszírozzák. Krisotémis járul elé, s kéri, könyörüljön Elektrán. Aegistos azonban nem könyörülhet Elektrán, aki az elégedetlenséget hozta a világra. Szava minden nemre igen, s minden igenre nem. Aegistos fél tőle, ez uralkodói kötelessége is. Elektra maga az elégedetlenség, s ha nem védekeznek ellene, az elégedetlenség elpusztítja a világot. Galambok, pávák járkálnak és fehér puli a király körül, jelképezve gazdag udvarát. A Kikiáltó kihirdeti a nép előtt: ezen a napon a király elé lehet járulni, s bárki az igazságot szólhatja anélkül, hogy a haja szála meggörbülne. A nép azonban végtelenül elégedett: „Sose volt ilyen jó a termés, a cukor ilyen édes, a só ilyen sós… köszönet néked, nagyúr”. A nép ünneplőben, rendezett csoportokban vonul a Király és a Vezér előtt. Kis csoport közeleg Aegistos "városához", ahol a király éppen Elektrát házasítja össze egy törpével. Elektra gyűlölettel lép a királyhoz, megfogja a fejét: megölhetnélek Aegistos, de nem teszem, mert egy újabb zsarnok jön. Nem téged, a rendet kell elpusztítani … „ Aegistos fél. Elektra elfogadja a rózsákat a törpétől, vállalva sorsát, amely a rútság és megaláztatás. De Elektra tud várni … kézenfogva megy el a törpével. Aegistos embereket küld, hogy engedjék be az idegeneket a kapun, majd lehordja őket, mert idegeneket engedtek a birodalomba. Aigistos gyanakszik a bivaly vontatta szekéren érkezettekre, akik között egy dalnok is van. „Hátat a falnak és nem megdögleni…”. Üdvözlégy király! – mondja az ifjú (Cserhalmi), motozzátok meg –, így a király. Aigistos csak akkor enyhül, amikor az ifjú közli vele, hogy Orestes halott, maga fogta le a szemét, ő gyújtotta meg alatta a máglyát. Orestes utolsó kívánsága az volt, üzenje meg Aegistosnak, nem kell már félnie tőle, mert halott. Aegistos megünnepli Orestes halálát, majd hírvivőket küld szét, hogy Orestes haláláról mindenki tudjon. Az ifjú kéri Aegistost, hogy maradhasson udvarában, s amikor az nemet mond, mert nem szereti az idegeneket, bölcs királynak nevezi. Aegistos Elektrának is megmondja, hogy Orestes halott. Az ifjú Elektrához lép, hogy egy csokor virágot adjon neki. Elektra kérdi, ő hozta-e a hírt Orestes haláláról, aztán késével ledöfi az ifjút. A Kikiáltó Elektrát a holttesthez vezeti. A Vezér Elektrát vádolja mert ölt, márpedig a törvényt senki nem szegheti meg. Elektra gyilkos lett. Kihirdetik Elektra halálbüntetését, de Aegistos hajlandó megbocsátani Elektrának, ha belátja, hogy a királynak van igaza. Ki kell állnia a nép elé, s nekik elmondani. „Kövek megkérdeznek, füvek feltérdelnek…” – énekli a dalnok. Elektrát a Kikiáltó Aegistos kíséretében a nép elé vezeti; "Elektra, hogy megmeneküljön a haláltól, vállalta, hogy tévedését belátja" Ám Elektra ismét az elégedetlenségről beszél, „mert nem jobb hazugságban élni egy életen át, mint egyszer megmondani az igazságot …” A közvetlen közelében állók befogják füleiket hogy ne hallják a lázítást, a király pedig dühösen szól Elektra megátalkodottságáról, amiért halálra kell ítélni. Elektra körül lovasok kezdenek körözni, a nép körülfogja a királyt … Orestes nézi Aegistos elfogatását, majd Elektrához lép, kiszabadítja. Az ifjúban, aki él, Elektra Orestesre ismer, mert a szabadítót nem lehet megölni. Aegistos rémülten próbál a fáklyások sorfala között elmenekülni… Elektra Orestes bocsánatát kéri, amiért megvetette ezt a népet, de nem tehetett mást, ébren kellett tartani a lelkiismeretüket. A dalnok a szolgaság szekerének széttöréséről énekel, amely Orestes érkezésével történt. A menekülő királyra hálót vetnek, alatta gubbaszt a zsarnok. Orestes elébe szúrja a tőrt, amellyel Aegistos Agamemnont megölte. A tágas mezőn a távolban a földön gubbasztó emberek felállnak, táncolva futnak Elektra és Orestés felé, körtáncba fogják őket. Győztél” – mondja Orestés a mosolygó Elektrának. Sötét táj, világos égbolt. Lovasok vágtatnak, lódobogás. Négy lovas a dombra áll, a többiek felsorakoznak körülöttük. Fehérszalagos kardok veszik körül a rabságban élő Aegistost is. Most Elektráé a hatalom, aki egyre boldogabb, s másként kezdi látni a világot. Aegistos legszentebb hívei is rabságban vannak. Elektra megalázza őket, s élvezi megaláztatásukat. A volt Vezérre a galambok etetését bízza. Krisotemis meg akarja csókolni a meztelenre vetkőztetett Kikiáltót, de Elektra megtiltja. Táncra szólítja fel a mezítelenre vetkőztetetteket, s maga is egyre jobban megrészegül a tánctól. Két lovas hatalmas gömböt gurít elő. Orestes nem örül, mert nem cirkusz kell a népnek. Elektra szerint ez bosszú, amit a nép is élvez, mert sokáig el volt nyomva. Orestes egy tőrt tart a kezében majd hirtelen elhatározással átugrik a falon. Elérkezett az ő ideje. Aegistost egy hatalmas gömbön gurítják, a zsarnok félelemmel kapaszkodik a gömb tetején. Orestes leveszi az ingét, megy, hogy igazságot szolgáltasson. Előbb a rabságban tartott Vezérhez megy, s ruhát ad neki. A Vezér kéri, hogy ne bántsa, de Orestes hajthatatlan, tőrét a Vezér hátába döfi. Föltartja véres kezét. „Halál a zsarnokra!” – üvölti a tömeg, Aegistos remegő félelemmel lapít a golyón, amelyet a levegőbe emelnek, dobálják, s Aegistos leesik. Amikor kikúszik a tömegből, Orestessel találja szembe magát. Aegistosnak sikerül elfutnia, Orestes azonban ultimátumot ad, Aegistos hiába ül lóra s menekül el, Orestes akkor is megöli. Egy népet csak a félelem köt a zsarnokához. Ha már nincs hatalma, megszűnik a félelem. És valóban, a lóra ült királyt körülveszik és elhozzák Orestesnek. Lelökik a lóról, az a földön kúszik, majd Orestes végez vele néhány lövéssel. Eldobja fegyverét és elmegy „ a történetnek vége, a zsarnok halott! Orestes egyedül megy a mezőn, lovasok vágtatnak elébe, aztán a lovak el …Elektra követi Orestest az Allegro Barbaro hangjaira. Orestes visszafordul, Elektra elé megy, majd folytatják útjukat előre, egymást követve hol jobbról, hol balról, hol kézenfogva, majd Orestes jobbra el. Véres holttesteken át visz az útja, távolabb lovasok … Fehéringes férfiak jönnek sorba, tánclépésben, a földön két pisztoly, fűvel körülkerítve. Elektra szól: „a mi történetünk most kezdődik, szeretsz?” Elektra szereti Orestest, Orestes szereti Elektrát és tudják, meghalnak minden nap mind a ketten és lesz erejük meghalni minden nap, és minden nap újrakezdeni. Fegyverrel újra és újra elpusztítják egymást, majd a két holttestet fehér kendővel takarják le a fehéringesek és némán körbejárják. A háttérben lovak köröznek. Elektra és Orestes újraélednek, megölelik egymást. Ismeretlen zaj, majd föltűnik egy piros helikopter, köröz és leszáll. Orestes robbanások és petárdák sűrűjében vezeti kézenfogva Elektrát a helikopterhez, közben a Dalnok énekel: „Messziről tudtuk, hogy ő érkezik…”, kíséri Oresztészt és Elektrát, akik beszállnak a helikopterbe. A gép felemelkedik, a zúgásában elvész a Dalnok hangja. Elektra a napkeletről érkező Tűzmadárról beszél, amelyet minden nap elemésztett a tűz, amellyel az embereket táplálta, hogy aztán másnap újraszülessék … és amerre szállt, ott minden megváltozott, az emberek hite megerősödött - apja a Szabadság, anyja a Boldogság volt … - áldassék a neved forradalom! Lent a mezőn lovasok, fehéringes férfiak vágtatnak, a helikopter leszáll. Elektra és Oresztész körtáncban a fehéringes férfiakkal, nőkkel, fiukkal, leányokkal. Kórus: „ Fölszállott a páva vármegye házára, sok szegény legénynek szabadulására” …, majd a Petőfi verse hallatszik „Ha majd a bőség kosarából mind egyaránt vehet…” , és újra a Páva-dal. | |
