Az életmű hatvanas évek-beli szakaszának rituálészerűen ismétlődő dramaturgiai fordulata, amihez, mint örök Jancsó-jellegzetességhez szokott hozzá kritika és közönség, ám teljesen nélkülözni volt kénytelen a hetvenes évek közepétől. A kiválasztás a hatalom birtokosainak privilégiuma, amely minden esetben az alávetettek kiszolgáltatottságát hangsúlyozza. Nem számít, hogy olyan választásról van-e szó, amely megakadályozza hogy a kiválasztott elrejtőzzön, elvegyüljön a többiek között, vagy olyanról, amikor valaki kivételezett szeretne maradni, de durván beterelik a balszerencsés sokadalomba. Ilyen a Csillagosok, katonákban annak a magyarnak a rossz döntése, aki először talán szándékosan az oroszok közé keveredik, aztán mégis szabadulni szeretne közülük, de már késő. A Szegénylegények pedig szinte tobzódik a kiválasztás-jelenetekben. A kiválasztás akkor is a kiszolgáltatottságot nyomatékositja, ha nem a hatalmaskodók manipulativ tervei, hanem hanyagsága, nagyvonalú szórakozottsága irányitja azt. A véletlen, a végzet is lehet megalázó. Még akkor is, ha valaki az életét köszönheti neki. Legközelebb talán a halál számára választja ki őt, vagy más sorstársát ugyanez a véletlen, a hatalom ugyanilyen természetű szórakozottsága.