|  |  | |
1978, színes
gyártó ország: Magyarország
gyártó cég: Dialóg Filmstúdió, Objektív Filmstúdió
gyártási év: 1978.
gyártásvezető: Bajusz József
r. munkatárs: Sipos András
forgatókönyv: Hernádi Gyula, Jancsó Miklós
operatőr: Kende János
dramaturg: Vásárhelyi Miklós
zenei összeáll.: Rossa László
tánc: Györgyfalvay Katalin
szaktanács: Szabó László (ezredes)
díszlet: Banovich Tamás
hang: Pintér György
vágó: Csákány Zsuzsa
kosztüm: Vincze Zsuzsa
építész: Martin Éva
maszk: Király Adrienne
berendezők: Kiss Andrásné, Makai László
fővilágosító: Ledninczky Károly
technikus: Ormos Ferenc
munkatársak: Szóváry Gyula, Győrffy László, Varsányi Attila, Áldor Györgyné, Varga Imre, Petrovics Ágnes, Gergely János, Vincze Mihály, Bábosik János, Birkás Ernő, Beck Bertalan, Brauner Edit, Brill Péter, Czaga Károly, Érczkövi Béla, Farkas Gábor, Ferenczy Zsuzsa, Gajdos Béla, Hidas Gyula, Iványi Klára, Jánossi Attila, Kerényi Zoltánné, Kernyánszky Gábor, Kocsonyai Géza, Kozma Éva, Losonczi Gábor, Lovas Pál, Lukács Éva, Miskolczi Jenő, Papp Mária, Pataki László, Rajczi Péter, Rápolti Miklós, Reisz Károly, Sivó Júlia, Szekeres Dénes, Szollár Tibor, Tóth Ildikó
asszisztensek: Simon László, Miskolczi Péter, Káldor Elemér, Kálmán Éva
felvételvezetők: Pataki László, Szohár Ferenc, Ducsay Sándor, Sarudi Gábor szereplők:
Zsadányi István - Cserhalmi György
Zsadányi Gábor - Balázsovits Lajos
id. Zsadányi - Sarlai Imre
Zsadányiné - Takács Anna
Szeles-Tóth - Koncz Gábor
Poór - Udo Kier
Héderváry - Bujtor István
Baksa András és ifj. Baksa András - Madaras József
Bankós Mari - Czinkóczi Zsuzsi
öreg Bankós - Solti Bertalan
Hanna - Sáfár Anikó
Komár gróf - Kovács István
Hanna barátnője - Anna Dymna Dziadyk (Sütő Irén)
Dzsokó Roszics, Tánczos Tibor, Rada Rassimova, Horváth László, Kátó Sándor, Benkő Péter, Cserhalmi Erzsi, Blaskó Balázs, Dóczi János, Dimulász Milós, Galkó Bence, Gonda György, Hámori Ildikó, Halmágyi Sándor, Hegedűs Erzsi, Hunyadkürthy István, Usztics Mátyás, Kiss Gábor, Bökönyi Laura, Derzsi János, Deák Éva, Forró István, Kamondy Ágnes, Lipták Péter, dr. Lénárth László, Németh László, Nagy Zoltán, Oszkay Csaba, Pilissy József, Székely B. Miklós, Szőke Pál, Vigh Gyöngyi, Virág Kiss Ferenc, Xantus János, Pintér Tamás és kaszkadőr csoportja, a Badacsony Táncegyüttes Németh László vezetésével. A film készült a MAFILM-nél és a Magyar Filmlaboratóriumban.
színes technika: Kun Irén
forgalmazó: a Mokép
eng.szám: M/007133/78.
Tó, tűzijáték. Petárdák durrognak. Erősen borízű férfihang szónokol, a magyarok dicségéről, vérrel szerzett jogairól: „a magyarok nem volnánk, magyarok szeretnénk lenni. De minek dicsérem itt magunkat, beszél helyettem a történelem…” - fejezi be. Trombitaszó. Fogatok, lovasok vágtatnak szemből, a háttérben templom, falucska körvonalai. Katonák sorfala, vezényszó: a hazáért mindhalálig. Kivont kardok sora. A Radeczky-indulóra egy oldalt nyitott, felül fedett faépület díszkapu-jellegű bejáratából zenekar lépked, körben ünneplők, katonai sorfal, hátulról lovasok vágtatnak be, petárdák durrognak, sortűz. Elegáns nők sétálgatnak. Röplapok hullanak, a nők olvasgatják. Mosoly, puszi, tánc. „Jaj de magas, jaj de magas ez a vendégfoga-dó…” - szól az ének. A nótaszó elnyomja a Radeczky-indulót, zászló, rajta a felirat: Nemzeti Párt. A tömeg skandálja: „Csak egy ember kell nekünk, Zsadányi a követünk”. Mező, boros-üvegek a kézben, táncolók, sorfal, üres fogatok keringenek. A szálában játszik a zenekar, táncolók, nők jobbra, katonák balra el, a szála kiürül, papírlapok hullanak a tetőről Lassan vitorláznak a földre. A gerendák közül fehéringes férfiak ugrálnak le. Elfutnak. Zsadányi István (Cserhalmi) és a szülei (Takács, Sarlai) állnak összeölelkezve, az anya arra kéri a fiát, hogy beszéljen a szocialistákkal, de István visszautasítja: „anyám, én ezekkel nem állok szóba.” A mezőn fényképezkedés, közben szónoklat foszlányai: egyetlen érdek lebeg, a haza érdeke… Kúria előtti tér, zászlók, férfiak lovon, hurrázás, terített asztalok, nők. A fa alatt Baksa beszél a társadalom szocializálásáról, előtte a földön fehéringes falusiak. Baksa szerint az urak a maguk hasznára politizálnak, a pártot is szocializálni kell. Szemből összekapaszkodott fehéringes parasztok jönnek énekelve: „Bókolnak a csillagok…”. Vállukra emelik öreg Baksát. Táncolók, zászlón felirat: Jogot a népnek. Egy lányka azt kiáltja, hogy „Zsadányi nem kell nekünk, Baksa a mi követünk… Jön a mi tavaszunk… „ Kalapok, sapkák, kendők repülnek a magasba, meztelen lányok. Katonák vágtatnak közéjük, összekapaszkodva állnak a lovakon, mint a lovas artisták. A tömeg szétfut, üres a szála. Nemesek, katonák jönnek mulatva a nyomukba, köztük egy meztelen lány. Kurjongatnak, tánc, lövések hangja. „Az egyik nap olyan, mint a másik…” Fehéringes férfiak egy tűzoltókocsit hoznak a mezőn át. A szálában részeg danászás, a meztelen lány ireg-forog. A tűzoltókocsi a kúria előtt. „Legyen kérges annak is a tenyere, aki miatt nincs a népnek kenyere…” - éneklik. Szeles-Tóth (Koncz) locsolja a nőket a fecskendővel, majd az öreg, részeg Zsadányit és cimboráit, a meztelen lányt. „Esik eső csendesen…” - éneklik a mulatozók. Az öreg Zsadányi felesége kijön a házból, arrébb vezeti férjét a kúria oszlopához. Vízsugárral verik őket, a két öregember összebújik a vízsugárban, az asszony sír, tűrik a vizet mindketten, közben brummogó bőgőzene. Mező a kúria előtt, ledobott ruhák, fehéringesek futnak, füttyögetnek. A nappaliban Zsadányiné ül a zongora mellett, fiai (Cserhalmi, Balázsovits) hallgatják az anyjukat. Az asszony ellenzi, hogy a férje beleártotta magát a politikába, nem lesz ennek jó vége. Azt tanácsolja, hogy menjenek el a Bácskába. Miközben beszél, agarak járnak ki-be. Tanyasi házak között csendőrök sorfala, lovas és gyalogos csendőrök állnak zárt alakzatban. Énekszó: „Jaj de magas, jaj de magas ez a vendégfogadó…” Az öreg Baksát a vállukon hozzák a parasztok, táncolnak. Trombitaszó. Zsadányi István rászól Baksára: „Maga öreg korára Dózsa Györgyöt játszik?! Megsértette apámat, anyámat. Két csendőr széket hoz, a két Zsadányi fiú kimért, képzett katonához méltó mozdulattal kevélyen leül. Kesztyűt le, kabátot le, István és az öreg Baksa bemennek a házba. A csendőrök Szeles-Tóthot hozzák, a férfi nekimegy a csendőröknek, leköpi az ifjabb Zsadányi testvért, Gábort. Leütik, a lovas csendőr elhurcolja. Lóhoz kötve két férfit hurcolnak a földön, mindezt egy kislány (Czinkóczi) nézi. Kivágódik a tanya ajtaja, István repül ki az udvarra, tehetetlen dühében őrjöng. Pisztolyok kerülnek a kezébe, egy csendőr belöki Baksát a házba, az ablakot kiütik, a két Zsadányi fiú szétlövi az ajtót. Parasztház verandája, egy férfi hever a földön. Fehéringesek között az összevert Szeles-Tóth. Ifjabb Baksa a kislányát öleli, sír. A kúria belülről, Zsadányiné a két fiával az ablak előtt. Odakint fehéringesek tömege, bent imádkoznak. Tópart, egy férfi és egy nő, előttük bevonulók masíroznak el, mögöttük galambok. A Poór nevű férfi (Kier) olvas. A szálában a bevonulók. Énekelnek: „Engem babám ne sirass, értem könnyet ne hullass…” István is ott van. Poórral összeölelkezik. Meztelen férfiak, orvosi vizsgálat zajlik. Elegáns nők sárga rózsával, katonatisztek, pezsgőt isznak. A bevonulók énekelnek: „Sír az édesanyám…”, lovakkal akadályt ugratnak át. Zsadányi István a fiúk között, isznak egymás egészségére. István megkérdi, ki rukkolt be itt a saját lovával. Szeles-Tóth jelentkezik. István egrecírozza, vezényel a frissiben bevonult katonának. Pisztolyt ad neki, megparancsolja, hogy lője le, majd egy csendőrcsákót tesz a fejére, Szeles-Tóth azt lelövi a vágtató lóról, majd István lelöveti vele a lovát, amit maga nevelt, a Kócost. A ló haláltusája. Ligetes táj, középen táncparkett, emelvény, tánc. Körben lovasok. Vágtató katonák zászlókkal a Kék Duna keringő dallamára. Férfiak, nők sárga rózsákkal, fogat egy ponyvával fedett sátor alatt, katonai alakzatok, a lovasok átvágtatnak a folyón. A folyóból kiúsztatnak a katonák. Háború van. Kompok, lovasok, gyalogosok a vízben, Zsadányit találat éri, összerogy. István a kapitány. Megdicséri Szeles-Tóthot, bátor volt. Odaadná neki a vaskeresztet, de az tiszti kitüntetés. Szónokol a katonáknak, tudja, nincs földjük, de a magyar bátor, nem futamodik meg. Büntetésből megtizedeli őket. Az öccse csillapítaná, ezt a háborút nem mi vesztettük el, de ennek vége. A katonák futnak lefelé a kopár hegyoldalon. Tíz meztelen férfi a lövészsorfal előtt. Lövések hangja. Lövészárok, katonák fekszenek mindenfelé. Poór megkérdezi Istvánt, nem fél-e attól, hogy majd a katonák fogják megtizedelni a parancsnokaikat. Neked a legfőbb érték a magyar, nekem az ember - mondja. Kopár hegyoldal, fent nemzetiszínű zászlók. Szeles-Tóth jön, Károlyi letette a fegyvert, a háborúnak vége. A katonák pedig nem hajtották végre Zsadányi kivégzési parancsát, A kapitánynak szerencséje van. A hegyoldalon vágtató lovasok, vörös zászlókkal, elől nemzeti színűvel. István áll, szenved. Ligetes folyópart, fehér székeken hölgyek. Azt mondják, Héderváry Charlie lett a miniszterelnök. Istvánt nem érdekli, azzal sértegeti Komáry grófot, hogy a családja tagjai mindig a bécsiek seggét nyalták. István sereget gyűjt a vörösök ellen, Hanna (Sáfár) csókot kér tőle. Zsadányi elköszön. Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban… - szavalja Komáry. Bálterem, Héderváry (Bujtor) üdvözli a vendégeket. Lovasok vágtatnak a kastély felé, két lovas felvágtat a lépcsőkön. István az egyik, elkapja Komáryt. Azt mondja, hogy a világháború és a forradalom tanulsága: földet kell adni a népnek és nemzeti gondolatot. Héderváry fehér jakobinusnak nevezi Istvánt. Dehogy kell minden jött-mentnek föld, előbb rendre és fegyelemre van szükség. Zsadányi nem azokra, hanem a szorgalmas kisgazdákra gondolt. A Baksa Andrásokra? - provokája Istvánt Komáry. Zsadányi nekiesik, a bíróság felmentette őt is, az öccsét is a gyilkosság vádja alól. Levél, vége a vörös uralomnak, a prolivilágnak. Díszlövések, tánc, nők sárga rózsákkal. Kánkán, orgia meztelen lányokkal. István Hannával táncol, majd ellöki a lányt. Egy másik teremben fényképész dolgozik, akasztott emberek a szökőkútnál, tánc, kuruc dallam tárogatón. Hanna pisztolyt tart a kezében. „Szabadok vagyunk - mondja, szabadságunknak nincs határa”. Mindenhol szökőkutak, a vízköpők fejéből vízsugarak törnek elő. Az urak orosz rulettet játszanak. A pisztolyt sorra a halántékukhoz tartják, fehér kesztyűs kezükkel eltakarják az arcukat, majd lőnek. Hanna is meghal. István homlokán csattan az erős vízsugár. Hanna kiterítve fekszik, fejet hajt előtte. Táncolók.
Gyászmenet a folyópart túloldalán. Gyászoló parasztok a kúriánál, köztük egy kislány. István ellöki, a lány megkérdi: „nem ismersz meg, keresztapa?” Az idős Zsadányi-szülők a kúria egyik termében ülnek, Gábor elviszi őket magához. Hintón el. Halottas kocsi, koporsó a vízen, István gyertyával meggyújtja, a koporsósziget lángolva úszik el. A kúria előtt lövések. „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás…” – szól az énekszó. Tisztek jönnek. Héderváry a miniszterelnök, eljött néhány különítményes tisztért: „A különítményesek kora lejárt” - mondja. Földművelésügyi miniszternek hívja Istvánt, de Zsadányi nem vállalja. Gazdálkodni akar. Fotó készül a szülőkkel, a házban gyertyák fényei, a verandán a szülők. „Hát nem utaztak el?” - kérdi István. „Várnak téged, keresztapa” - feleli Mari, a kislány, István keresztlánya. „Ismered őket, odavezetlek.” Parasztküldöttség jön Istvánhoz. Szeles- Tóth arra kéri, hogy legyen miniszter, csinálja meg a földreformot. István szitkozódik. Szeles-Tóth megfenyegeti, hogy akkor másképp beszélnek vele. Istálló, előtte gyertyákkal parasztok. A gyilkosság miatt per folyik Zsadányi ellen. Szeles-Tóth eljátssza a vele eljátszott jelenetet a lóval, végül lelöveti Istvánnal a lovát. Baksa András halálának évfordulója van. Két pisztoly kerül elő. „Ez volt az, amelyikkel lőtt?” - kérdi Szeles-Tóth Istvánt -, minden második helyen golyó van. Átadja a fegyvert a két Zsadányi-fiúnak. Gábor lő, meghal. István a ködben egyedül, Mari megy oda hozzá, a gyertyák kialszanak, szél süvít. István a tóparton. Egy nő hátrál pisztollyal a tóba és rálő. István a földön fekszik, lövések. Poór hangja: „ Kétféle elmebaj van. Te a társadalomban új igazságosságot, értékeket keresel, a kormányzó, a miniszterelnök barátja vagy, mégis deviáns… „ István az az oszlopok között. „Téged hogy hívnak” - kérdi Maritól. „Nem ismersz meg, keresztapa?” Fut a hátán a gyerekkel a Baksa-házhoz. Mari bemegy, a fiatalabb Baksa kidobja a kislányt, István bemegy, őt is kidobja. Széket hoz és eljátssza az apja kivégzése előtti jelenetet a székkel, ugyanazzal a koreográfiával. Összecsapnak Istvánnal, vad, durva verekedés, a szél süvít. Szála szemben, hosszú asztal keresztben, az asztalnál István és a falusiak. A szála vége felől zenekar, ének, majd két oldalról zárt alakzatban fehéringes tömeg közeledik, énekelnek: „Kiket az élet, gondra felnevelt…” Összekapaszkodva jönnek, már állnak az asztalnál ülők is, együtt lépkednek előre. | |
