Amikor egy Jancsó filmben valaki - önként vagy kénytelenségből - levetkőzik vagy átöltözik, az illető bizonyosan elveszíti az őt addig megillető társadalmi pozíciót. Ha egy katonát megfosztanak ruhájától, sapkájától, derékszíjától, csizmájától, már nem abba a seregbe tartozik, aminek az uniformisát viselte. Ha pedig már nem katona többé, akkor civil. Civil, vagyis nem harcos. Márpedig a Jancsó-filmek történetei minden esetben (szó szerint is) harcoló emberek történetei, így a kivetkőzött szereplő egyben „történeten kívülivé” is válik. A civil aztán, ha tovább vetkőzik, vagy vetkőztetik, már „csak” ember. Ekkor lesz áldozattá, és ebben az állapotában ajánlkozhat, vagy kényszerülhet a szerelemre. Meztelenül érezheti magát megalázva, vagy lehet a meztelenségére büszke, ha szépnek érzi magát, vagy erősnek, akinek nincs szüksége álcázásra. Mert biztonságban érzi magát “harci” és társadalmi azonosító jelzések nélkül.