|  |  | |
1981, színes
JF 4900
6 tekercs
2592 méter
színes
magyar hang
főcím a film végén
gyártó ország: Magyarország
gyártó cég: Budapest Filmstúdió
gyártási év: 1981.
gyártásvezető: Bajusz József, Eros Lafranconi
rendező: Jancsó Miklós
r. assz.: Sipos András
író (forg. k.): Giovanna Gagliardo
"magyar változat: Hernádi Gyula, Jancsó Miklós
operatőr: Kende János
s. operatőr: Vincze Mihály
kameramann: Varga Imre
dramaturg: Magyar Róza
zene: Orbán György, Simon Zoltán
ének: Cseh Tamás
dalszöveg: Bereményi Géza
vágó: Csákány Zsuzsa
hang: Pintér György
díszlet és kosztüm: Banovich Tamás, Danda Ortona (Teresa Ann Savoy és Ninetto Davoli jelmezei)
maszk: Király Adrienn, Petrovics Lászlóné
építész: Égenhoffer Tibor
berendező: Makai László, Strajtmann Andrea
fővilágosító: Ledniczky Károly
technikus: Ormos Ferenc, Csorba Jenő
koreográfia: Novák Ferenc
pantomim koreogr.: Köllő Miklós
munkatársak: Áldor Györgyné, Markovics Ferenc, Varsányi Attila, Gergely János, Juhász Róbertné, Eördögh Zsófia, Iványi Klára, Hajasné-Kozma Éva, Lukács Éva, Beck Bertalan, Ordódy György, Dorogi Györgyi, Győrffy László, Vincza Mihály, Bajusz József, Márta Magdolna
asszisztensek: Káldor Elemér, Dettre Erzsébet
felvételvezetők: Doroghy Judit, Sarudi Gábor, Gonda Pongrác szereplők:
Katalin - Teresa Ann Savoy (Frajt Edit)
Gáspár - Gálffy László
Filippo - Ninetto Davoli (Szakácsi Sándor)
Károly - Madaras József
az érsek nagybácsi - Márkus László
a török barát - Cserhalmi György
Gáspár velencei barátja - Papp Zoltán
csuhás - Hegedűs D. Géza
kéjnők - Sáfár Anikó, Cserhalmi Erzsi Köllő Miklós, a "Domino"-együttes
Csikós Mihály, Dóra Gábor
Preisinger Éva, Dőry Katalin, Kispál Irén Ipolyi-Keller Katalin
Melczer-Lukács Géza
Buza Andrea
Nemes Kálmán
Ungai Anna
Usztics Mátyás
Horváth László Készült a Mafilm műtermeiben és a Magyar Filmlaboratóriumban
Színes Technika: Deimanik Tamásné
Forgalmazó: a Mokép A főcím forrásai:
1. a film
2. filmgyári stáblista (ideiglenes)
engedélyszám: M/002778/A/1981.
A cselekmény helyszíne: Magyarország - a Szerémség, a XV. század végén.
Zenészek állnak háttal, reneszánsz zene szól, előttük víztükör, a víztükrön túl táncosok gyertyákkal. Nagy terem, középen medence, gerendák, fa tartóoszlopok tagolják a teret. Zenészek el, szembefordul Károly (Madaras), majd elsüllyed. Táncosok, mutatványosok, akrobaták. Édes urak, ím halljátok… szól az ének (Cseh Tamás). Egyszer még bajba kerülsz - mondja Gáspár (Gálffi) barátjának, Filippónak (Davoli). „A csepűrágókat viselik el a legkevésbé a hatalmasok” - mondja nevetve Filippo. Mert mindig azt akarják hallani, hogy ők jók - válaszolja Gáspár. Csak a hazugságot viselik el - fejezi be a párbeszédet Filippo. Egy lány jön, megcsókolja Gáspár kezét. Gáspár megörül. Végre észrevették, hogy megjött, már azt hitte, nem is üdvözlik a saját hazájában. Filippot elhívja egy lány, Gáspárt a víztükör túloldalán emelvényen viszik. Na, látod, úr vagy, tisztelnek - mondja Filippo. „Lengyel László, jó királyunk, haja magyar népem” - szól az ének. Gáspár nem emlékszik semmire, kétéves volt, amikor kikerült Bolognába. Károly körül emberek forognak, meztelen lány csókolja a kezét. Gáspár átöleli őt: apám. „Nem, Gáspár, a nagybátyád vagyok” - mondja Károly -, apádat széttépte egy medve, anyád megnémult”. Gáspár összeomlik, körülöttük emberek forognak, mindig kettőjük közé állnak. Filippo álarccal mókázik. Az érsek (Márkus) csöndre inti. Örül a bolognai bűvészeknek, mézesmázos. A bolognaiak játszanak: „Történt egyszer, hogy egy szép hölgy, Katalin” - énekli az énekes. Egy barát rájuk szól, ilyen mocskos dolgokat itt nem lehet. Filippo kifakad, hol ezt mondják, hol azt. Gáspárt masszírozzák, Filippo is megenyhül: csak a lányok szépek itt. Az érsek behízelgő hangon meséli, hogy játszadozott annak idején Gáspárral, egy évig vele volt Bolognában. Ketrecben medvék. „Ők ölték meg apámat?” - kérdi Gáspár. Nem, azokat agyonlőtték. Károly elmagyarázza, hogy a nép hősnek hiszi a fiú apját, mert azt hiszi, a török elleni harcokban halt meg. „Hősnek hős a fia is” - mondja. Nők körében érkezik Gáspár anyja, akik eltakarják, a fején hatalmas kalap fátyollal. Megdöbbentően fiatal, ahhoz képest, hogy ekkora fia van. Az érsek felvilágosítja a talján komédiást, hogy tizenhárom éves korában szülte Gáspárt. „Ideje, hogy magyar király üljön a trónon” - mondja az érsek. Gáspár álmos, lefekszik. Anyját hat férfi emeli fel, kiviszik. Filippo meztelen lányokat ölelget, szörnyű visítás hallatszik. A Barát (Hegedűs D.) rászól Filippóra, amikor az elránt egy függönyt. Károly bevallja, hogy Gáspár anyja mindennap megöl egy fiatal lányt, attól megnyugszik. Fiatal lány fekszik az anya ölébe, függőkosárban vannak, az felemelkedik. Filippo alattuk áll, a két keze csupa vér lesz, iszonyodva néz fel. Gáspár kezet csókol az anyjának. Filippo elmondja, amit megtudott, Gáspár annyit mond: szegény anyám. A szétnyíló függöny mögött egy fából készült ló tűnik fel. Filippo felnevet, „Játszanak veled, észrevetted, hogy itt az igaz se igaz?”- mondja. Gáspár megkérdezi Károlyt, igaz-e mindez. „Igaz, de itt olcsók a lányok, egy birkáért adnak egyet” - feleli Károly. Pantomimes mutatvány, a színészek nagy trikóanyagba bújnak, az vigyori fejet formáz. „Ettől gyógyul” - mondja a Barát. „És a törvény?” - kérdi Gáspár. „A törvény te leszel” - hangzik Károly felelete. Filippo mennyezetes ágyban meztelen lányokkal hempereg, felismeri a megölt lányt. Siet elújságolni a hírt Gáspárnak. Biztos ikrek voltak. A Barát és Károly elmesélik, hogy a holttesteket elégetik, csontjukat porrá törik, festék lesz belőlük. Filippo elképed, hahotázik. „Meg akarnak ölni” - mondja. A pantomimesekkel játszik, amikor felriad egy gongütésre. Gáspár azt hiszi, hogy az anyja meggyógyult, de az anya nem mozdul, Filippo hiába bakkantgat az arcába hajolva. A Barát csillapítja őket. Tűz lobban, visítás, a lányok ide-oda futkosnak, az egyik a mélybe veti magát, egy fekete nő vigyorog (Cserhalmi E). Gáspár elindul az anyjához, de körülfogják, leütik, majd elfektetik. „Meghalt, megöltétek” - rémül meg Filippo. Gyertyák sora, az anya jön, ráborul, csókolgatja Gáspárt, a fekete nő vigyorog. Károly is nevet, elfogatja azt, aki leütötte Gáspárt, le akarja üttetni a fejét. Filippo elképed, inkább mérget ajánl. Török ruhás barát érkezik, Ferhad pasa (Cserhalmi Gy). Összeölelkezik Gáspárral. „Szerettem apádat, jó vívó volt, te egészen olyan vagy, mint ő” - mondja. Károly és Ferhád basa vívnak. „Szerelmes az anyádba” - világosítja fel Ferhád Gáspárt Károlyról. Ketrecekben tüzek égnek. Gáspár járkál körülöttük. Férjhez kell mennie a legközelebbi rokonához - mondja az anyára Ferhád. Filippo támogatja a gondolatot, Lucretiusra hivatkozik, rokoni sperma kell a gyógyuláshoz. A Barát és a Csuhás keringenek egymás körül: „Félünk a görögöktől…” Tánc, vívás pantomimesekkel egy ketrecben, a győztes levágja a legyőzött végtagjait. Gáspár bíztatja a mímeseket, adják elő Boccacciot, azt, amelyikben egy lányt két férfi szeret… Filippot érdekli, hogy mitől ilyen vidám, Gáspár azt feleli, hogy nevet azon, hogy meg akarják őket ölni. Károly mulat, egy lányt fogdos közben. Az anya jön a lányokkal a gyertyasor mellett, az érsek körüljárja. Esküvő, csupa fény minden, komédiások. „Történt egyszer, hogy egy szép hölgy, Katalin…” - éneklik. Az érsek megtiltja a további disznólkodást. Ferhád csepüli az anyát, már régen figyelte, hogy bánik a férjével. Gáspárnak pajzsot ad, és figyelmezteti Károlyra. Filippo szerelmeskedik. Lakodalmas menet. „Lengyel László, jó királyunk” - szól az ének. A királyi pár a baldachinon. Ferhád elzavarja a Barátot. Elárulja Gáspárnak, hogy Károly meg akarta öletni Gáspárt. Gáspár tébolyult szemmel néz, Filippo vadul felnevet. Oszlopcsarnok, a Barát jön, mögötte gömb lebeg a levegőben. Károly boldog, mert a királynő megszólalt. Anya és Gáspár összeborulnak, szerelmet vallanak egymásnak. Eljátsszák Gáspár apjának a halálát, jön a medve, süt a hold… az Anya a medve láttán elájul. Károly Gáspárnak támad, mit csinált, a saját anyjával szerelmeskedett?!! A Barát felvilágosítja Gáspárt, hogy vigyázzon az érsekkel. Az érsek király akar lenni, őt azért támogatja, hogy majd helyette uralkodhasson. Károlytól nincs félnivalója. Gáspárnak elege lesz, egy szép lány ölébe hajtja a fejét, simogatják. Filippo nevet: a síromra írjátok rá, hogy itt megöltek. A pasa és társai bedobják a medencébe. A komédiás kiabál „Vízbe akartok ölni?!” Magyarországon nem vízbe fojtják a vendéget” - feleli Ferhád. Gáspárt és az anyát hozzák. Ferhád átöleli Katalint és elviszi. Az érsek félrevonja Gáspárt. Elmondja neki, hogy Károly parancsára ütötték, vigyázzon Károllyal. Neki az a terve, hogy pápa legyen, majd akkor királyt és császárt csinál Gáspárból. Közben Cseh Tamás énekel: „Történt egyszer, hogy egy szép hölgy, Katalin…” Az érseket méreggel itatják. Belökik a medencébe, szirmokat dobálnak rá. A Barát elmondja Károlynak, hogy az érsek öngyilkos lett. Gáspár úgy tesz, mintha kérdezni akarna valamit Károlytól - „baj van” - aztán csak sokat sejtetően hallgat. Károly rémülten nógatja, „Beszélj, beszélj!!”. Hullani kezd a hó, ez elbűvöli Gáspárt. Károly őrjöng, s váratlanul meghal. Az érsek, aki mégsem halt meg, leforrázza a köveket, ébresztgeti Károlyt. Filippo tőrrel játszik, a tőrrel Károly váratlanul megöli az érseket, majd Filippot is leszúrja, de ő lesz rosszul. Filippo nevet, ez a hecc jobb, mint a Paradicsomban. Velencei barát érkezik (Papp). Komédiások élőképe. Gáspár, Filippo és a velencei közrefogják Károlyt, hogy mi az igazság. Károly hazudik: a királynő őt szerette. Gáspár az igazat akarja hallani. Károly bevallja, hogy szerette az anyját, s megölette a bátyját. „Csak nem akarod megölni az apádat, édes fiam” - sir Károly. Károly fél, egyre jobban retteg. Katalin megszólal: „csak egy kis színész, ne bántsátok”. Elmondja, hogy ő is színész, nem anya, a török, Ferhad pasa tud mindent. Filippo most már semmit sem ért. A velencei barát úgy véli, hogy ostobák voltak, hogy azt hitték, hogy manipulálni tudják a manipulálókat. Ferhád szerint is igaz, amit a lány mond, mind színészek. Maga hozatta őket Törökországból. „De hát miért, miért?” - kérdezi Gáspár, aki már végképp nem ért semmit az egészből. „Nekünk olyan király kell, akit a kezünkben tudunk tartani” - válaszolja a pasa. Károly, a színész odasúgja Gáspárnak, hogy vigyázzon a pasával, aki erre megfojtja Károlyt és a vízbe löki. Bevallja, hogy ő Gáspár igazi apja, de Gáspár nem való királynak, mert gyenge. A falnál álló Gáspár köré nyílak csapódnak. Ferhád őrjöng, a Barát meg akarja óvni. Azt mondja, hogy itt mindenkinek meg kell halni, nem hagyhatnak nyomot. A Barát és Ferhád vívnak, a Barát megöli a pasát. „Féljünk a barátainktól, akkor is nem hoznak ajándékot” - mondja. Nincsenek már könnyeik… énekli Cseh Tamás. A vízből váratlanul kijönnek a belefulladtak. Hullik a hó, Filippo és a velencei megkoronázzák Gáspárt. „Édes urak, ím halljátok, esküszünk”… - énekli Cseh Tamás. Gáspár nevet. Lakoma. Filippo boldog, játsszuk végig most már a darabot, a magyarok buták, egy szót sem értenek az egészből. Egy bábút cincálnak szét, de miután kitépték karjait, törzsét, leszedték a fejét, egy széplány bókol a nézőknek. A komédiának vége, aztán elszelelünk. Végül nem játszottuk el Boccacciot, a tollakat pedig emlékül dugjátok a seggetekbe… Felemelkedik a rács a kapun. A komédiások kirohannak a napfényre, hull a hó, a köpenyüket szétterítik a szélben a mezőre. Egyiküknél van egy mordály, eldobatják vele, úgyse venné hasznát. A távolban a csillogó víz mögött lovak állnak. Lövések a várból, a színészek egymás után hullanak el a mezőn. A csuhás lóval jön ki a várból, elereszti a lovat, homlokon lövik őt is. Női hang: Ki s ki népei vagytok, haja magyar népem… | |
